1 perc

Adj még 1 percet, hogy megértsd mit érzek. Adj még 1 percet, kérlek várj. Adj még 1 percet, hogy elmondhassam, mennyire fáj.

Beléd szerettem..

Csak annyi a bűnöm,hogy komolyan vettem.
Csak annyi a bűnöm,hogy beléd szerettem!

Miért..

Mért van, az hogy senki sem szeret?
Mért van, az hogy engem csak szidni lehet? 
Mért nem vagyok jó, ahogy vagyok? 
Mért kell nekem lehoznom a csillagot? 
Mért nem lehet szeretni engem?
Mért kell mindig porba dönteni a lelkem?
Mért kell, hogy fájjon az igazság?
Mért kell, hogy megöljön a hazugság

Nézd.

Nézd, itt mindenki fél..
Mindenki retteg..
Minden emlék szertefoszlik..
Vagy el is múlt már rég.
Szebb életről álmodsz.
Talán egyszer jobb lesz.
Talán egyszer szeretni fognak..
És boldog leszel.


Eltékozolt évek,
Nem úgy lett, ahogy kérted,
Önmagadat sem érted:
"Hogy kerülök én ide?!"
Lassan feltekintesz,
Magasan az eget nézed.
Hátha felkarol téged,
valaki a magasból.

Lelépni akarok..

Lelépni akarok innen, úgy, hogy senki ne vegye észre, csak eltűnni,
átaludni magam egy másik dimenzióba, onnan visszaintegetni.

Más lessz.;)

A mai nap más lesz. Másnak kell lennie. Mosolyogni fogok és mindez hihető lesz. A mosolyom ezt fogja sugallni 'Jól vagyok. Köszönöm. Sokkal jobban.
Újra fogom kezdeni. Valaki új leszek. Ez az egyetlen mód, hogy túl legyek rajta..

Az a lány.;)

Az a lány akarok lenni számodra , akiért harcoltál és úgy szeretsz ,
mint mást még soha !

Hiányzol..

Hiányzol. Veled akarok lenni! Szeretném, hogy átölelj, és, hogy ugyanazt érezd, mint én irántad. Hogy szorosan magadhoz húzz és ne engedj el. Hogy érezzem, a szíved dobogását.
Akár meg is fordíthatnál, hogy Te is érezd az enyém, hiszen ha Veled vagyok annyira dobog a szívem,hogy az egész testem lüktet tőle. 
Szeretném, hogy - mikor félnék, hogy vége lesz - felemeld ujjaddal az állam, hogy a szememb...e tudj nézni. Szeretném, hogy azt súgd a fülembe, 
hogy ˝Sosem hagylak el! Szeretlek!˝,hogy mosoly kerülhessen végre az arcomra. Szeretnék Veled lenni, hogy mindketten boldogak lehessünk. Szeretnélek ölelni és boldoggá tenni. 
Mindig itt vagyok Neked, ha szükséged van rám! Te is itt vagy nekem? Hiányzol! Az ajkam bizsereg. Vágyok egy csókra. Az elsőre Tőled! Annyira hiányzol. Bárcsak hallhatnám a hangod.
Azt a kis furcsa mosolyt a hangodban, mikor butának tartasz, vagy azt mondod lekicsinylőn ˝drágám˝.Bárcsak érzelem is lenne mögötte. Fogni szeretném a kezed!
És Te is foghatnád az enyém! Szeretlek! Mikor fogod Te ezt mondani végre nekem? Soha. Most ettől félek. Hiányzol! Szeretlek! Ui.: Remélem még valaha el tudlak majd felejteni.

Egy nap..

Egy nap, valaki megfogja köszönni neked, hogy elengedtél . . .

Sokat híbáztam..

Sokat hibáztam életem során. Hagytam hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat.
Tanultam a rossz választásokból, és annak ellenére, hogy van pár dolog amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik sosem fognak már bocsánatot kérni, 
legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyzom le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek !

Megbántad?

-Megbántad a múltad?
-Nem bántam meg a múltam, csak az időt, amit a rossz emberekre pazaroltam.

Nélküled...

"Nélküled picit egyedül vagyok. 
Néha úgy érzem, hogy meghalok.
Várom a percet,mikor eszedbe jutok.
Úgy vágyom Rád, hogy belebolondulok.
Várom,hogy írj,hogy hívj,hogy keress 
Várom,hogy rám nézz,hogy kedvesen nevess.
Hiányzol,bár velem sohasem lehetsz 
Várom nagyon,várom, hogy szeress... " 

Őt..

Itt ülök egyedül,földön kuporodva,várom,hogy valaki vállam simogassa,várom őt,ki nem jön el soha 

Semmi mást..

Semmi mást nem nem szeretnék, csak azt, amit elvett tőlünk az élet.

Mert megérdemliii.:x

http://www.facebook.com/pages/It-hurts-to-know-/19997348342910
Lájkoljáátok mert megérdemli,s mert nagyonjóóóóóóóó.<333

Nem múlik..

Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.~Kriii

Gondolj rám.:)

Gondolj Rám ha már nem leszek veled,

Gondolj arra mennyire szerettelek.

Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,

S az utolsó napra, mikor kimondtad : Végeztünk.

Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,

Nem is sejtetted mit jelentettél nekem.

A legjobb barátomat, az egész életemet,

a Boldogságom, a végzetemet.

Te voltál az, kire életemet bíztam volna,

Te voltál kiért a pokolba is mentem volna.

S íme egy könnycsepp miattad folyik arcomon,

Tudd, hogy hiányzol nagyon.

Gondolj erre, ha már máshol leszek,

S más teszi szebbé életemet.

Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,

Kiért életemet áldoztam volna.

S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,

S arra mennyire szerettelek.

Gondolsz a sok szép időre amit együtt töltöttünk,

S arra a napra, mikor kimondtad végeztünk.

Egy rózsát helyezel, kezeddel síromra,

Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.

Sírva kéred bocsássak meg neked, S én a túlvilágról válaszolok:

Érted mindent megteszek!

Elegem van..

"Elegem van abból, hogy órákot töltök azzal, hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak, aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért, hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal, hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni, mikor tisztán látszik, hogy nem fog sikerülni.. Nem bírom tovább."

Megbocsátottam.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..! :) 

Ell kell döntenem..

"El kell döntenem mit akarok tenni... Ez most olyan, mint a szakadék, csakhogy tudom, hogy az, és ha jól lépek, nem zuhanok bele. Azt hiszem, élni akarok. Nem tudom biztosan, de azt hiszem."

Ugye?:)

Ugye te itt maradsz velem?Ugye bízhatok benned?Ugye mindig szeretni fogsz?Mond hogy igen,és én mindent elhiszek neked.:$.♥

Álmok.

Az álmok szigetén minden más..Az emberek mosolyognak,boldogok és nem irigykednek.Mondd mi tart vissza attól,hogy a kettőnk álma valóra váljon?Csak te kellessz hozzá meg én.Ilyen egyszerű

Imáádlak♥

Hagyjuk most a sérelmeket,hagyjuk most a hibákat.Érezzük egymást inkább....mert imádlak.♥

Mostmár tudom..

Mostmár tudom, hol hibáztam, hogy mit tettem. Megismertelek és belédszerettem...

Az én szívem..

Az én szívem nagyobb mint az ég,látod már röpül is feléd. :$$ (:

Fáj.:(

...annyira fáj, nem lehetek melletted mikor elalszol…:)

Tudod...

Tudod, hogy minden nézőpont kérdése?! Ott álltam és néztem ahogy elmentél..aztán leültem a földre és újra átgondoltam mindent és rájöttem ez már nem olyan mint régen...

Barát.

'Akit barátnak hiszel, egy szép napon lepattan, ha elfogadsz egy tanácsot, ne is törődj vele…'

Elmélyülten.

„Elmélyülten húzta a vonalat a homokban. Én csak mosolyogtam rajta, hisz olyan nevetségesnek tűnt, ahogy egy fiatalember erőlködik, hogy a kör mértanilag pontos legyen. Talán körzőt is használt volna, ha nem mérföldekre vagyunk a civilizációtól. Rajzoltak nekem már sok mindent gyermekkoromban, legtöbbször piros kis szívet, de egy idilli családi képre is emlékszem, amit valamelyik kis hódolómtól kaptam még évekkel azelőtt. De még senki sem akart nekem kört rajzolni a homokba az éjszaka közepén. De Ő megtette.
-Tudod, sokat gondolkoztam, mit adhatnék neked a mai különleges napra - szólalt meg miután befejezte a rajzolást.
-A születésnapom csak jövőhónapban lesz - ellenkeztem vele. Megfogta a kezem és a kör közepébe állított.
-Mikor kisgyerek voltam, egy nap édesanyám lehozott a partra - folytatta. - Fogócskáztunk, homokvárakat építettünk, miután kellőképpen elfáradtunk leültünk a homokba. Váratlanul a kezébe vett egy kavicsot, mellyel egy kört rajzolt. Felemelt és a kör közepébe ültetett. Majd azt mondta: "Van egy világ a lelkemben, talán pont ilyen alakja van, melynek Te vagy a közepén."
Megöleltem. Hosszú percekig csak álltunk egymásba fonódva, anélkül, hogy bármelyikünk is megszólalt volna. Kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak. Azóta évek teltek el, a diákszerelem elmúlt. Az életem során rengetegszer kaptam már szívet képeslapra, bögrére vagy épp ágyneműre nyomtatva. De csak azon a nyári éjszakán, csak akkor egyszer, kaptam valakitől egy kört, melybe egy egész világot zárt.”

Mintha elektromos..

Mintha elektromos ütés járta volna át valamennyi tagját szíve mélyéig megremegett - fölfelé bámult, s csodálatos sötétkék szempár tekintett rá kimondhatatlan vágyódással, úgyhogy a legnagyobb gyönyörűség és a legmélyebb fájdalom sohasem ismert érzése szinte szétfeszítette a mellkasát.

Holnap este...

Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...

Ha élünk azzal...

Ha élünk azzal, mi bennünk rejlik, lehetőségeinknek semmi sem szab határt. A jövő kilátásokkal teli. A jelen pedig reménykedéssel. De ha megtagadjuk ösztöneinket, és harcolunk legbelsőbb vágyaink ellen, minden kiszámíthatatlanná válik. Hová vezet mindez? A változásoknak mikor lesz vége? Ez az átalakulás áldás? Vagy átok? Azok számára, kik rettegnek attól, mi rájuk vár, a legfontosabb kérdés: tudunk-e valaha változtatniazon, amik vagyunk? 

Mióta találkoztunk...

Mióta találkoztunk, én egészségtelenül sokat gondolok rád...

Néha..

néha olyan jó lenne ha bátrabb lennék. csak úgy odamennék hozzád s olyat tennék mit egyébként nem merek. mert...félek. 

"Ma olyan korban élünk

"Ma olyan korban élünk, amikor azok beszélnek, akiknek nincs mondanivalójuk, s akiknek lenne, azok hallgatnak.",

Ülni a parton..

Ülni a parton, némán-csendesen, magadba nézve, könnyes szemekkel, elmélyülsz a múltban, hogy akkor még hittél magadban. De a jelenben, széttört a pici szíved. Néhány madár zajong csupán, és zokog egy kislány.  Arra jár egy ember  látja a szép leányt, megkérdezi hát picit szíve panaszát. A lány zokogva de némán, merev háttal, csöppnyi mosolygással rámutatott a kezében lévő képre, s e szavakat tette hozzá: 
"Ő volt kit szerettem, és még szeretek, kit soha el nem felejtek, ki mosolyt csalt arcomra, kinél éreztem, hogy igazán szeret, és kit én rontottam el, azzal a bugyuta, éretlen viselkedésemmel… Bánom már és  tudom, hogy hiába sírok utána, tudom, hogy még szeret, és hogy neki is fáj. De összetörtem a szívét és későn jöttem rá, hogy vele együtt az enyém is darabokra tört." 
Az idegen férfi szemében is könnyek gyűltek. Elővette a pénztárcájában lévő képet, és merev háttal, csöppnyi mosolygással hozzátette: 
"Ő volt kit szerettem, és még szeretek, kit soha el nem felejtek, ki mosolyt csalt arcomra, kinél éreztem, hogy igazán szeret, és ki megcsalt. Összetörte a szívemet, és kinél életem legnagyobb hibáját követtem el. Nem bocsátottam meg neki, hagytam elmenni." 
A lány megszeppenten az idegen emberhez bújt, és némán nézett rá, merev háttal, csöppnyi mosolygással... mindig bocsáss meg ha szeretsz, akkor boldog lehetsz.

Úgy emlékszem.

Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna… Egy pillanat alatt zuhantam a felhőkből a porba…'

Boldog akarsz lenni?

Boldog akarsz lenni? Akkor három dolgot tegyél: légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor, ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz.

Én ott leszek..;)

Bárhová mész és bármire lesz szükséged, tudod, Én ott leszek neked mindig. Ha egyedül leszel, nem kell majd félned, csak hívj fel, és tudod... én ott leszek!

Magány..

A magány az emberi létezés legmélyebb tényezője, mert egyedül az ember tudja azt, hogy egyedül van.

The sweet..

The sweet is never as sweet without the sour, and I know the sour.
 A keserű nélkül az édes sem olyan édes.. és én ismerem a keserűt.   

A halál

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. 

Ell kell nyomnom...

El kell nyomnom magamban az érzéseket. Azt hiszem, szarabb lenne ha tudnád, hogyan érzek. Nem tudhatod meg. Érdekes, hogy mindenki más, akinek semmi köze hozzá, tudja. Csak épp te nem.

Köszönöm.:)

Köszönöm. Folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. Sokat tanultam tőled. Annyira szeretném ha boldog lennél. Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni… hidd el… tudom… Hiányozni fog mindened… a nevetésed, az érintésed a csókjaid. És tudom vissza fogom sírni. Igazad volt, tudtam én is hogy így lesz, de erősnek kell lennem, hiszen ez az élet. Még ha könnyekkel küzdök hónapokig is… SOSE FELEJTELEK EL. Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember. Mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni… Emlékezni fogok rád mindig, ígérem neked. Legszívesebben átölelnélek és sohasem engednélek el, de már nem tehetem. Mert nem vagy az enyém. Ezt választottad... remélem jobb lesz neked. Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják… én már tudom, hogy valóban így van. Meg még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz... NEM!  épp az a nehéz, hogySOHASEM VÁLSZ EL… a szíved mindig felé húz,de nem szabad, nem szabad már úgy gondolni RÁ.

...és tessék

...és tessék a végére mindig az van, hogy hagyom magam elbizonytalanítani. aztán észrevétlenül rámerőltetik az akaratukat… és megint azon kapom magam, hogy más dönt az életemről. Meghozok egy önálló döntést és hagyom, hogy kizökkentsenek belőle majd úgygondolom, nekem már úgyis tökmindegy… de talán igaz is. nekem már tökmindegy.

Félreteszem.:)

Félreteszem az érzéseimet, és mosolygok fájdalmam minden másodpercében. Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam, 
csak akkor fáj, amikor lélegzem…

Minden egyes új nap...

Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiketbelesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat hogy képesek vagyunkegyütt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántanremélve, hogy mire eljő a reggel minden valóra válik.

És leplezetlenül sírni kezdett..

És leplezetlenül sírni kezdett... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem azürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egymozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában.

Vigyázni kell..

Vigyázni kell az elhatalmasodó ábrándokra. Az ábrándozás titokzatos és finom, mint az illat. Úgy kapcsolódik a gondolathoz, mint az illat a tubarózsához. Egy mérgező gondolat néha szétterjeng és belénk hatol, mint a füst. Ábrándokkal és virágokkal egyaránt megmérgezhetjük magunkat. Kábító és előkelő, rettenetes halál. A téves gondolkodás a lélek öngyilkossága. Mérgezés. Az ábránd vonz, hízelkedik, csal, átfon s a végén bűntársává tesz. Bevon a lelkiismerettel űzött szemfényvesztő játékába. Elbájol. Aztán tönkretesz.

A Piedra folyó partján.

„A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, ésbelehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egymásikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.”