Ülni a parton..

Ülni a parton, némán-csendesen, magadba nézve, könnyes szemekkel, elmélyülsz a múltban, hogy akkor még hittél magadban. De a jelenben, széttört a pici szíved. Néhány madár zajong csupán, és zokog egy kislány.  Arra jár egy ember  látja a szép leányt, megkérdezi hát picit szíve panaszát. A lány zokogva de némán, merev háttal, csöppnyi mosolygással rámutatott a kezében lévő képre, s e szavakat tette hozzá: 
"Ő volt kit szerettem, és még szeretek, kit soha el nem felejtek, ki mosolyt csalt arcomra, kinél éreztem, hogy igazán szeret, és kit én rontottam el, azzal a bugyuta, éretlen viselkedésemmel… Bánom már és  tudom, hogy hiába sírok utána, tudom, hogy még szeret, és hogy neki is fáj. De összetörtem a szívét és későn jöttem rá, hogy vele együtt az enyém is darabokra tört." 
Az idegen férfi szemében is könnyek gyűltek. Elővette a pénztárcájában lévő képet, és merev háttal, csöppnyi mosolygással hozzátette: 
"Ő volt kit szerettem, és még szeretek, kit soha el nem felejtek, ki mosolyt csalt arcomra, kinél éreztem, hogy igazán szeret, és ki megcsalt. Összetörte a szívemet, és kinél életem legnagyobb hibáját követtem el. Nem bocsátottam meg neki, hagytam elmenni." 
A lány megszeppenten az idegen emberhez bújt, és némán nézett rá, merev háttal, csöppnyi mosolygással... mindig bocsáss meg ha szeretsz, akkor boldog lehetsz.